Napi gondolatok December hónapra:
1. Magam vagyok a láthatatlan erő kicsi része, a lélek, mely nem betegszik meg és nem öregszik meg soha és elpusztítani sem lehet, mert örökkévaló. Magam vagyok irányítója a látható anyagnak, a testemnek és e testben addig élek, míg levegőt cserélek. Nem mindegy, hogy hogyan. Mi emberek nem találhatunk ki jobb légzéstechnikát, mint ahogyan mi születtünk. Mint ahogyan őssejtként lélegzett a petesejt az anyaméhben.
2. Tudjuk, hogy időtől, kortól nyeri erejét a bor, az ember sem kivétel, vegyük észre, ez alól.
Ha
rosszul bánsz a borral, ereje lecsökken a korral,
ha jól bánsz a borral, ereje növekszik a korral.
Az ember szellemi ereje is növekszik a korral, mert egyre több tapasztalattal rendelkezünk.
Természetesen fizikailag is tudunk a testünk állagán nagyon sokat javítani.
3. Ha vérkeringésemet frissen tartom, megérzem, mi legyen a táplálékom.
Mitől nem lesz merev izmom, zsírsejt, kő és daganatom.
Egészségemet így mindig megtartom.
Elhagy a rossz közérzetem, hajfestékem, szemüvegem,
ha frissen tartom a vérkeringésem.
4. Mindegy, hogy a másik ember mit tesz, vagy mit mond rólunk, csak az bánthat, ha mi hagyjuk, amit arról gondolunk.
5. Amikor már az értelmem irányítja tettemet, mindig harmónia tölti be egész életemet.
6. Fejem, ha a helyén hordom, könnyen oldom minden dolgom. Mindig tudom, hogy mit tegyek, tehetetlen sose legyek.
7. Akkor értem az életet, önmagamat, másokat, ha nem sérthet meg soha senki, ha nem bánt saját gondolat.
8. Akinek a figyelme jól kiterjed mindenre, ami értelmetlen, nem is veszi észre.
9: Az ÉLET színes valóság, mely véget soha nem
ér.
Akkor is megy tovább-tovább, ha a
szív pihenni tér.
10. Ha frissen tartom keringésem, helyén hordom mindig fejem, senki meg nem sérthet engem.
11. A testünkből kiléphetünk, de az életből soha,
Jó szülőnk a Teremtőnk, sohasem mostoha.
12. Azt érzem, ha felébredek, magam vagyok a boldogság, a megértés, a szeretet. Az a vesztes, aki engem nem szeret.
13. Az élet ÖRÖK, értsük már, rád is boldogság vár.
Szeressük egymást GYEREKEK, az ÉLET így
vidám.
14. Vonzó vagyok én is, mint a mágnes,
aki
rám néz, az is a boldogság lesz.
Magam vagyok a boldogság, a megértés, a szeretet,
az is boldog lesz, aki engem megszeret.
15. A boldogság magam vagyok, agyvérszegény sosem
vagyok.
Mellkasomat domborítom, fejemet a
helyén hordom, frissen tartom
véráramom.
16. Gondolatom irányítom,
frissen tartom véráramom, Rossz szokásaim
elhagyom, tartósítom boldogságom.
17. Ki megérti, hogy mit tehet, az mind a BOLDOGSÁG lehet.
18. Az az igazi szép élet, ha
már megértettem, hogy az ÉLET magam vagyok,
lakhelyem a testem, amellyel rendelkezem,
ide-oda visz engem.
19. Soha se feledjük, hogy ami igaz, az egyszerű, logikus és könnyen érthető.
20. Aki tud, az járjon közbe,
új korszak megteremtésére!
Ahhoz hogy egymást segítse az
ember, nem kell soha többé fegyver!
21. Hogy sorsunkat fordítsuk jóra, ahhoz sem kell atombomba!
22. Mit kérhetek még, mint
ember, kaptam egy járművet, a testemet.
Kimeríthetetlen üzemanyaghoz a
lélegzetvétel képességemet.
23. A másik ember gondolatai arra valók, hogy bennünk újabb
hasznos
gondolatokat teremtsenek.
24. A karácsonyfa szeretetfa, a szeretet fénye csillog ablakokon rajta át a világra.
25. Ismét itt van a Karácsony,
Szeretetünk most is lángol.
A szeretet ünnepére,
tegyünk egymás örömére!
Ha így élünk Szeretetben,
Boldogabb lesz minden ember.
Szeretetem szívből adom,
Ez a legnagyobb hatalom.
.
26. Az Élet magam vagyok, testem a látható anyag, melyet Én mozgatok.
27. Mi itt vagyunk a légben, Nap és Föld között végtelenben.
Ismerjük fel ezt már végre, Itt
vagyunk az öröklétben.
28. A könny, a jajszó okozata a tehetetlenségnek.
Gondolkodjatok, mindig az okot
keressétek!
29: A belső- külső
békétlenség réme a beteg Emberi tudat. Amíg félünk, nem élünk.
Az élet ott kezdődik, amikor
megszűnik a félelem bennünk.
30. Úgy éljünk, hogy emberségünk ölelje át a voltakat, a lévőket,
az eljövendőket a
világmindenségben.
Mert minden érző lény
elválaszthatatlan része a NAGY EGÉSZNEK,
ezért a tökéletesedő harmónia csak EGYÜTT lehetséges!
31. A magatartásom úgy alakuljon, hogy az ütésre felém lendülő kar is ölelő karrá váljon!
